Egy apró parkban emelkedő gótikus templom magasztos csúcsai hasítanak az égboltba. Hatalmas ablakaival, harangtornyával, rózsaablakával mintha csak a Mennyország erejét hirdetné. Odabent menedékre lelhet bárki, s elmélkedhet az oszlopok árnyékában, avagy az oltár, s szentek szobrai előtt. A templom belsejében hosszú padsorok nyúlnak előre, bőséges helyet szolgáltatva mindenkinek az áhított magányhoz. A katedrális belseje, olyan akár egy kristálypalota, melybe, ha betör a nappali fény a rózsaablakokon keresztül, csilingelő fény járja át a falakat és oszlopokat, a mennyei hatalmak erejét és magasztosságát hirdetve.
Egy titokzatos szerzetesrend él a templom alatt, minek tagjai kódexekbe rögzítették minden tudásuk, s őrzik mélyen. Ez a kis fekete csuklyás, néma közösség tartja karban a katedrálist és környezetét. Csak nagyon ritkán bukkannak elő rejtekükből. Akkor is leginkább napnyugta után…