Az utakon a gépjárművek 3/4-ét kitevő sárga taxik hajmeresztő stílusban adják az ember tudtára: az a szabály, hogy nincs szabály. Sávváltás, előzés és hirtelen megállások bárhol és bármikor (persze jelzés nélkül), őrült iram és mindehhez folyamatos dudálás. A legrövidebb autós út is ágyúgolyó-futamra emlékezteteti a vállalkozó szellemű sofőröket. A gyalogosok is kitesznek magukért: a lámpák megálljt parancsoló jelzése, ami senkit nem zavar meg az átkelésben.
Az utcákon végig üzletek színes kirakatai és kávézók teraszokkal, apró zöldséges boltok sorakoznak egymás mellett, miközben előttük eszement tempóban hömpölyög az embertömeg. Mindenki rohan valahova.
A forgalmas utcák labirintusa egy kedves kis parkhoz vezet a butikok, bevásárlóközpontok és csillogó felületű felhőkarcolók tengerében. Barátságos kávéházakkal színesített sétálóucák cifrázzák a város zsúfolt forgatagát a gondozott park körül.
A bérházak, irodaépületek, éttermek és üzletek bejárata mellett fáklyák várakoznak, melyek varázslattal lobbannak lángra az alkony közeledtével, s hunynak ki maguktól, amint a hajnal első sugarai beköszöntenek. A zöld fénnyel ragyogó fáklyalángok zöldes derengésbe vonják az éjszaka sötétjébe burkolózott utcákat, és táncolva folynak le a szunnyadó házfalakról.
Az utcákat lámpaoszlopok tetején izzó kristályok fénye ragyogja be, űzve el varázsával az éjszaka kellemetlen sötétjét.